A misanói drukkerek idén sem voltak túl sportszerűek

MotoGP/Misano: Egy évvel később…

2011. szeptember 5. hétfő

Tavaly ilyenkor, azaz a misanói futamot követően hiába próbálkoztam, nem igazán találtam a szavakat. Tavaly ilyenkor elvesztettünk egy remek versenyzőt, egy fiatal tehetséget, egy briliáns fiatalembert, Shoya Tomizawát. A teljes MotoGP család döbbenten állt a történtek előtt. Nem hiányoztak a könnyek, a nyilatkozatok, a megemlékezések, már-már több is volt
belőlük a kelleténél.

Ezért sem értem, hogy hogyan mehetett el (szinte) mindenki szó nélkül a-mellett, hogy eltelt egy év. Igen, Shoya halálának évfordulója hétfőn lesz – és a helyszínen tartózkodó szülők koszorúzást is kezdeményeztek –, de mégis azt gondolom, hogy ma is helye lett volna az emlékezésnek…

Rainey 18 év után ismét Misanóban

Apropó emlékek. Amióta a MotoGP visszatért Misanóba (2007) Wayne Rainey neve és balesete minden évben előkerül. A háromszoros világbajnok karrierje itt ért véget 1993-ban, amikor egy bukás során eltört a gerince, és deréktól lefele lebénult. Rainey azóta is a Yamaha-család kiemelt tagja és nagykövete az Egyesült Államokban. A hangvillások idén már az 50. szezonjukat töltik a világbajnokságon. Ezen apropóból nem kisebb dologra vállalkoztak, minthogy 18 év után újra Misanóba hozzák Rainey-t, aki Laguna Secát leszámítva, balesete óta nem járt MotoGP-futamon.

„Az első versenyemet Európában, 1984-ben itt, Misanóban futottam. Harmadik lettem. És ez az a hely, ahol véget ért a versenyzői karrierem. De mondok valamit. Soha egyetlen pályán nem élveztem annyira a versenyzést, mint itt. Az egyetlen dolog, amit visszacsinálnék abból a napból, az a menetirány, amit a balesetem után megfordítottak. Remélhetőleg egyszer megint az eredeti lesz, szerintem a mostani srácok is nagyra értékelnék. Dirt track versenyzőként ahhoz voltam szokva, hogy balos kanyarokban motorozunk, ezért nagyon kényelmesnek éreztem a gyors balos kanyarokat. Ráadásul ez volt az egyedüli olyan pálya, ahol hatodik fokozatban lehetett átmenni egy balos kanyaron. Egész egyszerűen imádtam minden egyes alkalmat, amikor lehetőségem volt rá, hogy újra átéljem ezt. Ha terveznék egy pályát, azt a kanyart biztosan beletenném.”
Természetesen hosszú tapsvihar köszöntötte Wayne-t, akit sokan a valaha volt legbátrabb szívű versenyzőnek tartanak.

Loris Capirossi szintén hatalmas tapsot kapott csütörtökön, amikor is pontot tett a találgatások végére, és bejelentette, hogy az év végén 22 világbajnoki szezont követően szögre akasztja a bőrruhát és a sisakot, és visszavonul.
„Sokat gondolkoztam a jövőről, de azt hiszem, ez a helyes döntés. Nincs szó arról, hogy más bajnokságban versenyezzek, a valenciai futam lesz az utolsó versenyem. Furcsa, hogy a többiek az 1000-es motorok teszteléséről beszélnek, miközben nekem nem volt lehetőségem erre” – mondta mielőtt könnyek szöktek volna a szemébe.

Capirex (az egyetlen az aktív pilóták között, aki versenyzett az eredeti menetirányú misanói pályán) nyilván nem egy ilyen küzdelmes szezont képzelt el búcsúzóul. Utolsó hazai versenyének nem a kockás zászló, hanem egy lánchiba vetett véget, és bár még öt verseny hátravan az idei évadból, nem sok esély van rá, hogy megszerezze karrierje 100. futamgyőzelmét.

A századik győzelmétől Jorge Lorenzo még odébb van, de a 38-ikat mondhatni könnyedén szerezte meg a hétvégén (megelőzve ezzel Casey Stonert és Dani Pedrosát, akik jelenleg 37-nél tartanak). A pole pozícióból ugyan az ausztrál indulhatott (idén már nyolcadszor, megjavítva saját, 2008-as rekordját, amit még a Ducatival futott), de a warm up során már érezhető volt, hogy nem állt össze minden a versenyre. Nem úgy a spanyolnak, aki egy pillanatra sem engedte ki a kezéből a vezetést. Stonert ráadásul csapattársa, Dani Pedrosa is megelőzte, így Lorenzo kilenc egységgel csökkentette összetettbeli hátrányát, ami jelenleg 32 pont.

A versenyt követően a Rossi-drukkerek egy része ismét bebizonyította, hogy a tisztelet szó nem szerepel a szókincsükben. Ahogy a korábbi években, idén is kifütyülték Lorenzót, és hősüket éltették, miközben három másik versenyző állt a pódiumon.
Értem én, hogy fájdalmas harmadjára is meghallgatni egy nap a spanyol himnuszt (nyilván ezért is zendítettek rá az olasz indulóra), még azt is elfogadom, hogy az aktuális világbajnok nem a szívük csücske, de egy valami vitathatatlan tény, ezt a győzelmet (is) maximálisan megérdemelte.

Ami a hazai sztárt illeti, Rossi pozitívan értékelte hetedik helyét. Ahogy mondta, kihozta a helyzetből a maximumot, azaz nem került messze a negyedik helyért harcoló bolytól…
„Egyszerűbb, ha előveszitek valamelyik korábbi nyilatkozatomat, és azt használjátok. Így időt sprórolunkmeg” – értékelte Rossi idei kálváriáját a szombati edzéseket követően.

Hogy mi jár a fejében motorozás közben, azt a futamra készítette különleges sisakfestés is elárulta. „A képregényekben, amikor valaki nagyon mérges, akkor ilyen szimbólumokat látsz a buborékban, mint a bomba, a csont stb. Próbáltam én is a konkrét szavak nélkül elmagyarázni, hogy mit is érzek. Mégsem írhattuk ki, hogy b*** meg! Az nem lett volna valami udvarias.”

A Moto2-eseknél Assen óta először, ismét az éllovas Stefan Bradl szerezte meg az egyes rajtkockát, akinek a holland hétvégét követően jelentősen csökkent az összetettbeli előnye Marc Marquezzel szemben (57 pontról 23-ra).

Talán az év versenyét láthattuk ebben a géposztályban, legalábbis addig, amíg három körrel a leintés előtt a spanyol úgy nem döntött, hogy magasabb fokozatba kapcsol, és zsinórban harmadik futamát is megnyeri (idén már a hetediket). Bradlnek legalább Andrea Iannonét sikerült maga mögé utasítania, így kilenc helyett csak öt egységgel szerzett kevesebbet, mint Marquez (sorrendben 25, 20 és 16 pont jár a dobogós helyekért).
Ha belefér némi személyes vélemény nagyon drukkoltam, hogy a tavalyi baleset (ami Shoya halált okozta) részesei közül valamelyikük legalább dobogóra álljon, de végül ez nem sikerült. Scott Redding ugyan vezetett a futam elején, de később be kellett érnie az ötödik hellyel, míg Alex De Angelis a negyedik helyen ért célba.

Johann Zarcónak szintén kedvez idén Olaszország, legalábbis ami az időmérő edzéseket illeti, hiszen Mugello után megszerezte második rajtelsőségét. A francia teljesen egyértelmű céllal állt fel a rajtrácsra: egyetlen elfogadható eredmény, a győzelem, ami karrierje során az első lenne.

De az égiek valamiért nagyon nem adják azt az első helyet. Catalunyában 20 másodperces büntetést kapott veszélyes manőver miatt, Mugellóban a leintés előtt kerülte őt ki Nico Terol kihasználva motorerejét, a Sachenringen célfotó – pontosabban a versenyben futott leggyorsabb kör – alapján bukta a győzelmet, Brnóban pedig Sandro Cortese tört borsot az orra alá.
Most újfent a kezében volt minden a sikerhez. Taktikusan motorozott, bár öt körrel a vége előtt talán korai volt megmutatni magát Nico Terolnak, aki visszaverte a támadásokat, sőt elsőként kezdte meg az utolsó kört. De a francia ismét talált fogást rajta, és az sem ijesztette meg, hogy Terol igen keményen bent tartotta a motorját, már-már kitessékelve Zarcót a pályáról, aki elsőként fordult rá a célegyenesre, és még az előnye is elegendő lett volna, hogy megnyerje a versenyt, ha. És itt az a bizonyos ha. Ha nem követ el egy teljesen értelmetlen, még csak nem is amatőr, hanem buta hibát (hogy én se használjak ide nem illő szavakat). Csapatfőnöke, Aki Ajo szerint egész egyszerűen demonstrálni akarta, hogy márpedig ő a gyorsabb, ezért többször is látványosan hátrafordult az utolsó métereken, és még a motorját is ráhúzta a spanyolra, aki egész egyszerűen elmotorozott mellette az utolsó centimétereken.

Így 31 pontra dagadt a hátránya az összetettben, ami Brnót követően 12 egységnyi volt.

Akárcsak Mugellóban tehát, ezen az olasz pályán is három spanyol győzelmet láthattunk. „Úgy látszik, idén Olaszországban mázlijuk van spanyoloknak.” – mondta Valentino Rossi a nap végén. „De a sok spanyolföldön szerzett hármas olasz győzelem után, van mit behozniuk”.

Nos a fenti gondolattal csak egyetlen apró gond van. A világbajnokság 1949 óta íródó történetében egyszer sem fordult elő, hogy hispán versenyen három kategóriában is olasz győzelem szülessen.

Foto: Kovács Niki